Lapszemle: interjú Román Viktorral

Kapusunkkal, Román Viktorral készített interjút az nb3foci.hu

– A Hévíz ellen megszereztétek első győzelmeteket a bajnokságban. Kapusszempontból milyen volt a meccs?

– Igen, nagyon örültünk a győzelemnek. Már nagyon vártuk ezt a pillanatot. Kapus szempontból nem igazán volt jó, főleg a 2. félidő. Sajnos egy kicsit közbeavatkozott a szél a bekapott gól előtt, de nem erre szeretném fogni.

– A nyáron igazoltál Diósdra, ahol egyből te lettél az első számú hálóőr, s mindhárom eddigi mérkőzésen a neveddel kezdődött az összeállítás. Hogyan sikerült ezt kivívni?

– Ez így van. Régről ismerem (hallottam) Nahóczky Attiláról. Illetve volt edzőim, Gróf Attila és Miskei Attila is sokat mesélt róla. Meghallottam, hogy ő lett a vezetőedző Diósdon és pár próbaedzés után mindenben meg is tudtunk egyezni. Nem gondolom azt, hogy az én tisztem lenne megválaszolni, hogy miért én kerültem a kezdő 11-be, inkább a Mestert kellene megkérdezni ezzel kapcsolatosan. Annyit viszont mondhatok, hogy mellettem még 2 kiváló, fiatal kapus van, akikkel egymást segítjük. Mondhatni egy egészséges verseny van most, mert nekem sem biztos a pozícióm. Mindenért meg kell küzdeni, ehhez én így állok hozzá.

– Négy-öt év telt el azóta, mióta utoljára NB3-as meccsen állhattál a kapuban. Mi történt veled ez alatt az idő alatt?

– Sajnos volt egy komoly sérülésem, amiből nem volt könnyű sem testileg, sem lelkileg kilábalni. Kerestem a helyemet, próbáltam olyan csapatot találni, ahol állandó játéklehetőséggel vissza tudom nyerni régi formámat, hogy a csapataimat segítsem (pl. Pénzügyőr, III. Kerület, FC Hatvan). De sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem, így végül tavaly nyáron a Pest Megyei I. osztályban lévő Viadukt SE Biatorbágy csapatához mentem. Itt ha nem is egy teljes szezont, de fél-fél szezont sikerült problémamentesen játszanom. Már akkor úgy gondolkodtam, hogy mindenféleképpen szeretnék visszajutni az NB-s szintre. Így sikerült a DTC-hez igazolnom.

– Könnyű volt a beilleszkedés? Vannak Diósdon olyanok, akiket már ismertél korábbról?

– A vezetőedzőn kívül senkit nem ismertem. Számomra mindenki új ember volt, így nem igazán volt könnyű a beilleszkedés. Nagyon fiatal a csapatunk. Ha jól tudom, akkor én vagyok a legidősebb a keretben, ami egy kicsit fura az én 26. életévemmel.

– Milyen célokat tűzött ki a vezetőség a csapat elé, illetve mit vársz saját magadtól?

– Nagyon sok az új játékos, még alakulóban lévő csapat vagyunk. És az új versenykiírás miatt nívósabb lett a bajnokság, így hát azt gondolják, és én is azt gondolom, hogy a bennmaradás a cél. Saját magamtól azt várom, hogy minél több alkalommal védeni tudjam a csapat kapuját, és magasabb szintre törekedni. Sokaknak szeretnék bizonyítani, sok embernek tartozom azzal, hogy most is segítenek a biztató szavaikkal, bátorításukkal.

Szécsi József