Egyesület történet

1919-ben lelkes sportbarátok létrehozták a Diósdi Torna Clubot, melynek megalakítója, vezetője Bősze Lajos volt. Kezdetben hétvégenként barátságos meccseket játszottak, edzeni pedig pincedombokon lehetett. Diósd ez időben a környék településeivel együtt Fejér megyéhez tartozott.

Az 1930-as években Sóber Mihály adott helyet a csapatnak, a sportkörnek. A kocsma és a táncterem igen népszerű volt a faluban. Pár évig ott öltöztek a focisták, és innen mentek el a pályára focizni.

1932-től Wéber Mihály fogadta be a csapatot. Vele úgy egyeztek meg, hogy a sportkör akkor költözik fel, ha egy tánctermet épít. A terem elkészült, a zenészek kísérték le őket a pályára, majd ott szórakoztatták a közönséget.
A 30-as évek elején a nagycsapat mellett már két ifi csapat is rúgta a labdát. Mindenki hazavitte saját szerelését, kimosta és hozta magával a meccsre. A háború alatt is működött a sportkör, részt vettek a területi bajnokságban.

1945 őszén Zsigmondi Lajos bejelentette, a sportkört átveszi a DISZ; ekkor a DISZ vezetője Boda Sándor volt. Végülis önálló maradt a DTC, és működött tovább.

1952-53: megszűnt Diósdon a csapat.

1953-ban a csapágy gyár bővítése miatt elvette a régi pályát. Három évig nem volt foci a községben. Az új pályát 1956 után adták át. Ekkor még nem volt öltöző a pálya területén, zömében a régi iskolákban öltöztek a játékosok, de előfordult, hogy az önkormányzat épületében és onnan futottak le a pályára.

1957-59: Diósd és Érdliget pénzügyi okok miatt összevonta erőit, játékosait; Diósdon folytatódott tovább a foci. A focipálya régebben hátrébb helyezkedett el.

1961-62: A pálya mellett megépült a mai öltözőépület első felé, amely a pálya felé nyitott volt.

1964: A nyitott részt beépítették, itt volt a tornaterem, majd a gondnoki lakás.

1962-től ültették társadalmi munkában a fákat, amik most a pályát körbeveszik.

1980-81: pályakonstrukciók végrehajtása.

1958-59: Megnyerte a csapat a Járási II. osztályt, és feljutott a gárda a Járási I. osztályba.

1962-63: Megnyerte a gárda a Járási I. osztályt, és feljutott a területi bajnokságba /Megye II. osztály/.

1967: A Szabadföld kupán döntőt játszott a Diósd a Népstadionban, 1: 0-ra kikapott a csapat, így második lett. Tudni kell, hogy a Diósdi TC vállalati csapat lévén eleve nem nyerhette meg a kupát – de akkor már indulhatott rajta.

1965-66: A csapágy gyár azzal az ajánlattal állt elő, hogy vállalja a pálya fenntartását, ha a csapat felveszi a gyár nevét. A községnek nem volt pénze, így ezt az ajánlatot elfogadták, s a DTC átalakult DCSTC-vé, az irányítást a gyár szakszervezete végezte.

1980-82: végezték a rekonstrukciót, ekkor a csapatok Érd-ófaluban edzettek, és játszottak. Ezen időszakban Fodor János az edző.

1989-91: A csapágy gyár nem engedett be senkit a pályára. Ez idő alatt a csapat Tétényben játszott egy darabig. A község vezetése elérte, hogy a pályát jelképes összegért a községnek bérbe adja a gyár.

1990-ben Maurer Miklós és még sokan a régi focisták, szurkolók közül újjá alakították az egyesületet és bejegyeztették a cégbíróságnál. A DTC átvette a szereléseket a csapágy gyártól. A nagy-, és az ifi csapat a Buda-Szentendre területi bajnokságban szerepel. A sportpálya és az épület fenntartását a diósdi önkormányzat fizeti azóta is. A DTC mai költségeinek 90%-át a diósdi önkormányzat fedezi, mely nélkül a klub nem tudná a versenysportot finanszírozni. Köszönjük a Diósd község önkormányzatának támogatását.

1974-ben alakult meg a DTC első Öregfiúk csapata, és a Járási bajnokságban kezdtek el focizni.

1989-91: Amíg be volt zárva a pálya Érdre mentek át futballozni. Az Öregfiúk nagyon jól szerepeltek a bajnokságban, megnyerték, és felkerültek a megyébe. Megyei bajnokságot nyertek 1988-89-ben és 1994-95-ben is.

1996-97: Az öregfiúk csapata 2 évig szünetelt. Újraalakultak 1998-ban és a Buda- Szentendre körzetben kezdték meg a bajnokságot. A Diósdi Torna Clubot az elmúlt 87év alatt is, most, s a jövőben is azok a diósdi sportolók, sportbarátok, szurkolók éltetik, s adják az erőt, akik önzetlenül készek voltak, illetve készek most is tenni a klubért.

2006 februárjában a Szakosztály elhagyta több évtizedes helyét és az egész évet albérletekben töltötte. Máshol edzett , máshol játszotta mérkőzéseit; az öregfiúktól kezdve a legkisebbekig. A látszólagos reménytelenség érzését az újpálya mielőbbi felépülése próbálta ellensúlyozni.